Végtelenül kiábrándultunk. Én biztosan. De ezen nincs is sok csodálkozni való. Becsaptak minket. Kik is? Becsaptuk volna magunkat?
Érdekes gondolat-csíra kezd bennem gyökeret ereszteni, sőt szárba szökkeni. Egyetemista vagyok, ha az is maradok, tudós lesz belőlem. Pszichológus, de ez most teljesen lényegtelen. A tudományról van szó. Meg a fenntartásaimról. Lehetséges lenne, hogy a tudomány-társadalma nem más, mint a vallás ellen indított dacos bosszúhadjárat? Miért van a nyugati emberben ez a hisztérikus ellenszenv a vallás, főleg akereszténység irányában? Egyet értenétek-e velem, ha azt mondanám a dolognak történelmi okai vannak. Nem valamiféle tudati evolúción ment át az ember, hogy ráébredt a spritualitás naivságára. Nem. Egyszerűen az volt a probléma, hogy a vallás már nem az volt többé aminek lennie kellett volna. Eszköz lett, mégpedig hatalmi. Az intézményesült egyház világuralmi törekvéseinek ideológiai alapja. Persze, hogy dühösek vagyunk. De ezért száműztünk mindent, ami vele járt, ahogy egyik tanárom szokta mondani: "A fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötték".
Menjünk le az alapokig amennyire csak lehet. A dolog persze az emberrel kezdődik, aki kíváncsi. Itt vagyunk ebben a világban, tudattal, értelemmel megáldva(?). Szeretnénk tudni hogy is van ez. Többek között erre van/volt a vallás. Többek között. A lényeg ugye ebben van, mert nem pusztán arról van szó, hogy magyarázatot adott, de módot is. A létezés mikéntjét. "Hagyd az ilyen fogalmakat, mint igaz vagy téves. Eligazít, segít megtalálni az ösvényt" - szól Morpheus korunk egyik legnagyszerűbb audiovizuális kinyilatkoztatásában. Szóval egy kísérlet a világ megértésére, annak egészében. Benne velünk, ami az emberekben, az emberek között és az emberek fölött van.
Na igen igen dehát a tudomány is.. mondod te. A nagy különbség nem a metafizikájában van a két dolognak. A táguló tér kifelé, Isten befelé végtelen. Szóval mindenképpen valami egyszerre nem igazán megragadható dologról van szó. De amig a spirituális elképzelés holisztikus marad, átölel és nem zár ki. A tudomány viszont éppenhogy mindent leszűkít, a legapróbb részletre. Nem tudom kezd e kibontakozni, hogy mit akarok. Szépen sorjában végig veszi az egyes dolgokat a világban. És akkor itt vagyunk csomó elmélettel meg eljárással, ki tudja ezt észben tartani. Nem csináltunk mást csak a világ végtelen jelenséghalmazát, ami valójában egy és oszthatatlan kategórizáltuk külön fakkokba osztottuk és ami a legrosszabb elméleti háttérrel töltöttük meg őket így tulajdonképpen létrehoztunk egy párhuzamos valóságot. És már inkább ebben az elméleti konstrukció-rengetegben élünk mintsem a valóságban.
Az elméletekkel az a baj, hogy mindig és kizárólag egyéniek lehetnek, mivel az emberek akik létrehozzák nem az egyetemességből indulnak, hanem saját végletekig tökéletlen földi életükből. Hiába ragad meg valaki jól egy tapasztalatot. Az az ő egyéni konstrukciója a világról, amit elméletileg megalapoz és általánosít. Aztán persze minél jobban sikerült neki, annál többen látják bele a maguk igazát.
A vallás kinyilatkoztatásokkal dolgozik, amelyeknek nincs szüksége bizonyításra, elméleti megalapozottságra. Magából az egyetemes létből származik, aminek egyetlen és végleges primcípiuma, hogy Van. És Kész. Nem dogma. Alapállás. Nem világnézet, nem elv. Igazság.
"Csak az elméleteknek van szüksége bizonyításra" - Hamvas Béla
